Egy mozgalomnak ezer sérelme van, de nincs programja. Mindenki tudja, mi fáj; senki sem ért egyet abban, miért, és egy ok nélküli követelést könnyű elutasítani: hangulatnak hat, a hangulatot pedig ki lehet várni.
A True Causes a sérelmeket a csoport saját elemzésévé alakítja. Mindenki egyedül és név nélkül írja le az okokat, így senkinek sem kell a terem nevében beszélnie. Ezután a csoport páronként megítéli, hogy az egyik ok jelentősen befolyásolja-e a másikat, és egy kapcsolat csak a szavazatok háromnegyedénél számít. A gyökerek a követelések. Az intézkedések, mindegyik minden gyökérrel szemben megítélve, azt mutatják, mit kérjenek először. A térkép annak az asztalára kerül, aki változtathat a dolgokon, és minden kapcsolatnál látszik, hogyan dőlt el.
Senkinek sem kell az egészet irányítania. A kérdés a szervező: közzéteszik, egy szoba megnyílik mindenkinek, akinek címe van az érintett helyen, és több szoba egy térképbe olvad. Egy héttel a befejezése után a szoba elfelejti, kik voltak benne, csak a levezetője nevét őrzi meg; a térkép, minden megítélt pár, az intézkedések és az előrejelzések megmaradnak. Ezt viszi vissza egy év múlva, amikor a válasz az volt, hogy „megvizsgáljuk”.