JEGYZETEK · MEGOSZTOTT SZAVAZATOK
A legtöbb csoportos eljárás a megosztottságot eredménynek tekinti. A szoba fele igent mond, a fele nemet, az indítvány elbukik, és a kérdés úgy tűnik el a jegyzőkönyvből, mintha megválaszolták volna. Egy oksági kérdésnél ez félrevezető: a szoba nem azt döntötte el, hogy A nincs hatással B-re. Egyáltalán nem döntött.
A True Causes másképp kezeli a megosztottságot. Ha egy panel nem jut döntésre abban, hogy egy ok jelentősen befolyásol-e egy másikat, a kérdés nem bukik el csendben. Nyitva marad, és máshol dől el. Ha egy második panel is megosztott marad, a pár vitatottként jelenik meg, és látható marad a térképen. A nézeteltérés az eredmény része.
Ha ugyanazokat az embereket kérdezzük meg újra, a válasz ritkán változik. Ezért a megosztott kérdés elhagyja azt a csoportot, amelyben megosztott maradt, és két másik teljes csoporthoz kerül, amelyeket úgy választunk ki, hogy ne lehessen egy jóindulatú közönség felé terelni. Egymástól külön válaszolnak, és egyet kell érteniük. A kérdések kiosztása idővel körbe is forog, így egyetlen csoport sem sajátíthatja ki a térkép egy részét.
Mindkét szabály azért került be, mert egy szimulált tömb megtörte a nélkülük működő változatot. A továbbvitellel a módszer tízezer eldöntött kérdésből körülbelül 3 hibás kapcsolatot hoz létre, még akkor is, ha mindenki a kérdések 30%-ára rosszul válaszol. A más csoportokhoz küldéssel egy olyan szoba, amelyben három hely együtt szavaz, a valódi mozgatórugóknak nem 0,43-ad, hanem 0,98-ad részét találja meg.
Az elv általános. Minden eljárás, amely a „nem tudtunk megegyezni” helyzetből „nem”-et csinál, lehetővé teszi, hogy egy kis csoport pusztán a szavazat megosztásával kitöröljön egy okot. Ha a vita a jegyzőkönyvben marad, és olyanokhoz kerül, akik nem voltak a szobában, ez nem történhet meg.
Nézzen meg egy több csoport által épített térképet → · További jegyzetek