JEGYZETEK · BIZONYÍTÉKOK
A True Causest azelőtt tesztelték szimulációban, hogy bárki használta volna: egy ismert válasszal szemben, és tömbként szavazó helyekkel szemben. Ezen az oldalon minden szám ezekből a szimulációkból származik, amelyek a szoftverrel együtt érkeznek, és néhány perc alatt újrafuttathatók. Amelyik állítást nem tudjuk megismételni, az nincs ezen az oldalon.
Egy szimulált szervezet húsz problémával, amelyek közül öt valóban mély ok. Tizenöt ember dolgozik végig rajta, soronként kétszázszor, és minden párról úgy dönt, ahogy a True Causesban: fejenként egy szavazat, a leadott szavazatok 75%-ánál eldőlve. Mivel szimulációról van szó, ismerjük a helyes választ, így meg tudjuk számolni, hogy az öt okból hányig jut el az egyes módszer — ez az egyetlen tisztességes módja egy folyamat pontozásának, hiszen egyetlen valódi szobához sincs megoldókulcs.
| A szoba aszerint rangsorol, ami ma fáj | Megállás a szavazásnál | Tovább, a térkép felépítéséig | Térkép, bizonyítéknak fenntartott helyekkel |
|---|---|---|---|
| egyáltalán nem | 3,1 / 5 | 3,9 / 5 | 4,1 / 5 |
| kicsit | 2,4 / 5 | 3,8 / 5 | 4,1 / 5 |
| többnyire | 0,8 / 5 | 3,4 / 5 | 4,0 / 5 |
| szinte teljesen | egy sem | 0,2 / 5 | 3,3 / 5 |
Nézze az alsó sort. Ha egy szoba pusztán megérzés alapján rangsorol, a szavazás az öt valódi okból egyet sem nevez meg, és a ráépített térkép is csak 0,2-et ment meg — a szavazáson kiesett okot később nem lehet visszahozni. Az utolsó oszlop a megoldás: tartson fenn öt helyet a rövid listán a forrással alátámasztott, háttérbe szorult ötleteknek, és a szoba a legrosszabb esetben is 3,3-at talál meg az 5-ből. És nézze a felső sort: még egy teljesen vakfolt nélküli szoba is többet talál térképpel, mint szavazással, 3,9-et 3,1 helyett, mert a 75%-os páronkénti kérdés jobb mérőeszköz, mint egy rangsor.
A csoportméret kevésbé számít, mint a gondosság. A fentiekhez hasonlóan gondos emberekkel az öt- és ötvenfős panelek egyaránt 4,0 és 4,5 közötti okot találnak meg az ötből; egy nagyobb panelnél kevesebb pár marad vitatott, de minden tag minden párra válaszol. Egy szobát azért osztunk körülbelül tizenöt fős csoportokra, mert tizenöt ember el tud olvasni egy falat, és egy ülésben megválaszolja a párjait, nem azért, mert a számok ott érik el a csúcsukat.
Van egy szakadék, és emberi. Ha az emberek öt valódi hatásból egyet elrontanak, és tíz nem létező hatásból egyet, egy tizenöt fős csoport még mindig megtalálja az 5 okból 4,0-et. Ha három kérdésből egyet rontanak el, a párok 78%-a soha nem dől el, és a térkép 2,9-et nevez meg, főleg abból a néhány párból, amely eldőlt; öt kártya véletlenszerű kiválasztása 1,25-öt nevezne meg. A hetvenöt százalék el tudja nyelni a szórványos hibákat, de egy többnyire tévedő szobát nem. Ezért kerül egy kérdés egyszerre egy egész panel elé, és nem ötven kérdés egy ember elé.
Néhány válasz ingyen jár. Ha a csoport egyetértett abban, hogy A befolyásolja B-t, és B befolyásolja C-t, senkit sem kell megkérdezni A-ról és C-ről — ez már következik. Fejenként egy szavazattal ez a rövidítés kicsi: a kérdések 1–3%-át takarítja meg, mert egy kapcsolat csak 75%-nál dől el, és 800 párosított futtatásban semmilyen pontosságvesztéssel nem járt.
A duplikátumok időbe kerülnek, nem okokba. Tegyük fel, hogy az öt leglátványosabb panasz mindegyike három, eltérően megfogalmazott kártyaként kerül a falra. Mivel minden matricát kapott kártyát strukturálnak, egyetlen valódi ok sem veszíti el a helyét: a szoba továbbra is megtalálja az ötből 4,0-et. De a szoba 380 helyett 830 párra válaszol. A duplikátumok összevonása tartja rövidre a párok szakaszát.
Ugyanaz a szimulált szervezet, húsz probléma, öt valódi ok. Tizenöt ember minden párról a leadott szavazatok 75%-ával dönt. Néhány hely tömbként szavaz: mindenhol becsületesen, kivéve ott, ahol az igazság egy oknak árt — ez a legnehezebben észrevehető változat, az, amelyet egy MI-ügynök játszana. Egy harmincfős szobát úgy futtatunk, ahogy felépül: mindenki egy falra ír, az embereket sorsolással két csoportba osztjuk, minden kártya a szerzője csoportjához kerül, minden csoport a saját falát strukturálja, a holtpont a másik csoporthoz kerül, és egy összekötő forduló az egyes csoportok gyökérokait a másikéival szemben kérdezi meg. Minden alábbi szám kétszáz szimulált szoba eredménye az adott beállítás mellett.
| helyek egy ok ellen | megnevezett okok | a célpont az első ötben | jelezve |
|---|---|---|---|
| egy sem | 4,1 / 5 | 79% | 4% |
| tizenötből kettő | 3,9 / 5 | 62% | 78% |
| tizenötből három | 3,8 / 5 | 43% | 98% |
| tizenötből négy | 3,7 / 5 | 34% | 99% |
| tizenötből hat — elfoglalva | 3,6 / 5 | 30% | 35% |
| harmincból egy sem, két csoport | 4,6 / 5 | 94% | 2% |
| harmincból négy, két csoport | 4,5 / 5 | 90% | 28% |
| harmincból nyolc, két csoport | 4,2 / 5 | 63% | 54% |
Egy kisebbség nem tud kapcsolatot hozzáadni. Egy okot viszont lejjebb tolhat a térképen: tizenötből két hely az esetek több mint harmadában kiszorítja az öt legmélyebb közül, négy hely háromból kétszer, és a térkép többi része rendben lévőnek látszik. Ugyanezek a helyek azonban minden olyan párnál kisebbségben maradnak, amely ezt az okot érinti, és a jegyzőkönyv ezt jelzi — az ilyen tömböt tartalmazó szobák 78–99%-ában, a becsületesek 4%-ában, számként, soha nem névvel. Hat hely egyenesen elfoglal egy csoportot, és akkor a minta túl gyakori ahhoz, hogy kitűnjön. Az ellenszer az utolsó sorokban van: egy harmincfős szobában a tömböt a sorsolás kettéosztja, és a holtpont a másik csoporthoz kerül, így négy hely mellett az ok tízből kilencszer a helyén marad.
Nincs működő szkript. A párok nem léteznek, amíg a szavazás le nem zárul, így minden helynek úgy kell olvasnia és válaszolnia, mint bármely másiknak, páronként legalább három másodperc alatt. Ez megállítja a kapkodást, egy MI-t nem. Amit egy MI nem tud előteremteni, az egy ember, aki kezeskedik érte.
A szobákért kezeskedni kell. Szobát ingyen lehet nyitni, így gyártott szobák leszavazhatnák a valódiakat a közös térképen. Egy szoba döntései csak akkor számítanak, ha egy ellenőrzött szervezethez tartozik, olyan levezetője van, akiben a példány megbízik, vagy egy már számító szoba kezeskedett érte — és egy név kérdésenként egy számított hang, bármennyi szobát nyit is. Minden szoba továbbra is megjelenik az összevont térképen, beszámítóként vagy nem ellenőrzöttként jelölve, így az olvasó mindig látja, ki szólalt meg, és kinek a döntései estek latba. A szimulációban — öt valódi szoba öt gyártottal szemben — a szabály hatására egy valódi ok 100 futtatásból nem 69-ben, hanem mind a 100-ban megmarad.
A rejtett számok segítenek egy kicsit. Ha az emberek harmada–fele azt másolná, ami éppen vezet, a matricák számának mutatása szavazás közben nagyjából egy ötöd okba kerül a szobának: az ötből 4,0-et talál meg, szemben a 4,2-vel, ha a számok rejtve vannak. A bizonyítéknak fenntartott helyek elkapják a legtöbbet abból, amit a tömeg elmulaszt; a számok azért maradnak rejtve, mert a módszer csendben szavaz.
Mennyire kell gondosnak lenni. Ha mindenki a nehéz párokat ötből négyszer, a könnyűeket tízből kilencszer válaszolja meg helyesen, egy csoport az öt valódi okból 4,1-et talál meg, egy kétcsoportos szoba 4,6-ot. Ha az emberek tízből háromszor tévednek, a párok 70%-a soha nem dől el, és a térkép találgatás. Ezért az a pár, amelyben egy csoport nem tud megegyezni, nem kerül vissza ugyanazokhoz az emberekhez: mindkét oldal leír egy mondatot arról, mi veszne el, ha a másik oldal győzne, ezt név nélkül közzéteszik a pár mellett, és a pár egy másik csoporthoz kerül, amely elolvassa ezeket, és újonnan válaszol rá.