Egy önkormányzat. Nem egy konzultáció, amely a panaszok listáját aszerint rangsorolja, milyen hangosan hangzottak el, hanem egy térkép, amely megmutatja, melyik panasz okozza a többit — úgy, hogy a nézeteltéréseket közzéteszi, nem simítja el, és minden kapcsolatról visszakereshető, hogyan dőlt el. A gyökérokokra építő testület meg tudja indokolni, miért ezeket választotta, és az egyet nem értő lakos pontosan meg tudja mutatni, melyik kérdésre válaszolt volna másképp. Egy nyilvános kérdésnél ez közösségi tudás: akiket egy probléma érint, maguk tárják fel az okait.

Egy munkahely vagy egy szakszervezet. Egy raktárban tizenöt ember már tudja, miért történnek a komissiózási hibák; a tudás olyan műszakok között oszlik meg, amelyek soha nem találkoznak. Ez a módszer összerakja anélkül, hogy bárkinek egyszerre kellene egy teremben lennie, és a fenntartott helyeknek köszönhetően az az éjszakai műszakos megfigyelés is eljut a térképig, amelyre senki sem szavazott, ha valaki meg tudja mutatni a naplóban. Egy vállalat privát szobája átveheti, amit az ugyanazon a kérdésen dolgozó nyilvános szobák találtak, úgy, hogy a saját anyagából semmi nem kerül ki.

Egy mozgalom vagy egy kampány. Hatvan ember, aki ugyanazon akar változtatni, ritkán ért egyet abban, miért olyan, amilyen, és egy ok nélküli követelést könnyű elutasítani. Itt a gyökérokok a követelések; az intézkedések, amelyek mindegyikét minden gyökérokkal szemben megítélik, azt mutatják, mit kérjenek először; és a jegyzőkönyv — minden pár, minden szavazat, minden előrejelzés — az, amit egy év múlva elővesznek, ha a válasz annyi volt, hogy „megvizsgáljuk”. Senkinek sem kell az egészet vezetnie: a kérdés a szervező, és egy szoba mindenki előtt nyitva áll, akinek e-mail-címe van az érintett helyen.

Egy szabályozó hatóság vagy egy szakma. Ahol a szakértelem valódi, de vitatott, ott az a különbség, hogy mi igazolt (tapasztalati és oksági állítások, a leadott szavazatok 75%-ával), és mi csak mért (fontosság, értékek), lehetővé teszi, hogy egy testület oksági magyarázatot tegyen közzé anélkül, hogy a prioritásait tényeknek tüntetné fel.

Egy diaszpóra, vagy bárki, akit a terem kizár. Egy teremben a döntő korlát a fizikai jelenlét. Ha ez megszűnik, azok, akik nem tudtak utazni, nem kaptak szabadnapot, vagy három időzónával arrébb élnek, ugyanabban a tanácskozásban vesznek részt, mint mindenki más — egy közös időzítővel, ugyanazzal az öt matricával.