Gyökérok-elemzés
A gyökérok-elemzés az a módszeres munka, amelyben addig kérdezzük,
miért romlott el valami, amíg a válasz már nem mozdul tovább. Ha a gyökérokot javítja, a fölötte lévő tünetek is eltűnnek; ha egy tünetet,
az visszatér. A minőségirányítás, az informatikai incidenskezelés, a betegbiztonság és a légi közlekedés egyaránt előírja egy
hiba után. A módszerek főként abban különböznek, ki végzi a gondolkodást.
A módszerek
Öt miértKérdezze meg a hibáról, hogy „miért”, aztán a
válaszról is, ötször egymás után. Egy ember vagy egy kis csapat végzi. Gyors és olcsó, és egyetlen okláncot talál meg — azt, amelyet a
kérdező már eleve sejt. Jó egyetlen incidensre egyetlen mechanizmussal; gyenge ott, ahol az okok egymásra hatnak.
Halszálka- (Ishikawa-) diagramAz okokat
kategóriákba sorolják — emberek, folyamat, berendezések, anyagok, környezet —, és egy gerincből kiágazó szálkákként rajzolják fel. Egy facilitátor tölti ki
a csoport javaslataiból. Inkább széles, mint mély: felsorolja a lehetséges okokat, de semmit sem mond arról, melyik ok melyiket befolyásolja.
Hibafa-elemzésFelülről lefelé haladó logikai fa a
hibától ÉS/VAGY kapukon át az alapeseményekig. Szigorú módszer olyan műszaki rendszereknél, ahol az alkotóelemek és meghibásodási
módjaik ismertek. Elemző készíti; olyan adatokat igényel, amelyek a társadalmi valóságban ritkán állnak rendelkezésre.
Pareto-elemzésSzámolja meg az incidenseket kategóriánként, és
javítsa azokat a kategóriákat, amelyek a többségüket adják. Azt mutatja meg, hol fáj, nem azt, mi okozza — osztályozó eszköz, nem
okkereső.
Strukturált demokratikus párbeszédAzok, akik
együtt élnek a problémával, megírják a lehetséges okokat, tisztázzák őket, majd megítélik — egyszerre egy párt, 75%-os küszöbbel —, hogy
az egyes okok jelentősen befolyásolják-e egymást. A válaszokból egy algoritmus (értelmező strukturális modellezés, ISM) állít össze
hatástérképet, és a térkép alján lévő okok a gyökérokok. Ötven év gyakorlat, több száz dokumentált párbeszéd. Ezt futtatja
ez az oldal.
Mikor teljesít jobban a csoport, mint az elemző
Egyetlen kérdés dönt. Ismeri-e valaki a szobában
az okot? Ha egy gép romlott el, egy mérnök a naplókkal gyorsabban megtalálja az okát, mint tizenöt szavazó ember. Ha a szállítások
késnek, a betegek várnak, egy iskola elveszíti a tanárait, vagy egy város a bizalmat, az okok az érintettek között oszlanak
meg — az éjszakai műszak az egyiket ismeri, a diszpécser a másikat, az ügyfél a harmadikat —, és egyetlen elemző sem tudja mindet. Ilyenkor
a módszernek mindenkitől össze kell gyűjtenie az okokat, és hagynia kell, hogy mindenki megítélje a kapcsolatokat, különben csak azt találja meg, amit az elemző
már eleve hitt.
A kutatás két megállapítása megmagyarázza, miért nem éri el ezt egy egyszerű csoportos
megbeszélés sem. Akiket arra kérnek, hogy fontosság szerint rangsorolják az okokat, mielőtt a köztük lévő kapcsolatokat
megvizsgálnák, rosszul rangsorolnak — ez a téves prioritások hatása —, és ha egy csoporttól a véleményét kérik, azok olyan
szétszórtak, hogy semmi sem kap többséget — ez a szétgondolás (spreadthink). A strukturált párbeszéd mindkettőre épít: nincs rangsor, amíg a
kapcsolatokat meg nem ítélték, és a kapcsolatokat egyenként, minősített többséggel ítélik meg.
Mit ad egy jó gyökérok-elemzés
- Egy térképet, nem egy listát: melyik ok melyiket befolyásolja, alul a gyökérokokkal.
- Minden kapcsolatot a mögötte álló egyetértéssel, hogy az olvasó lássa, mi dőlt el és mi nem.
- A vitákat a jegyzőkönyvben, nem átlagba simítva.
- Az intézkedéseket a gyökérokokkal szemben megítélve, nem a leghangosabb tünettel szemben.
A hétszakaszos sablon ·
Egy kidolgozott példa valós számokkal ·
Hogyan futtatja ez az oldal bármennyi csoportra